2013. január 8., kedd

Mi a baj Voldemorttal?

Merthogy van vele, és erre én is csak most jöttem rá. Ugyan szépen végigrágtam magam mind a hét könyvön (van, amelyiken többször is), de csak tegnap, egy Potter-játék videókritikáját nézve döbbentem rá, hogy valami nagyon nem stimmel a filmekkel ikonikussá váló főgonosszal. Persze gyorsan hozzá kell tennem, hogy a hamarosan kifejtendő probléma csak akkor létezik, ha megpróbáljuk J. K. Rowling könyveit szépirodalmi alkotásnak nevezni, mert akkor ez az a pont, ahol elsősorban elbukik az egész: Voldemorton.


A Sötét Nagyúr ugyanis nem karakter. Minden történet, amiben a Jó a Rosszal feszül egymásnak, szembetalálkozik azzal a kérdéssel, hogy miért gonosz a gonosz? Mi vitte rá arra, hogy az uralkodó morális alapvetéseket figyelmen kívül hagyva törjön a célja felé? És mi is ez a cél? Ha kicsit belegondolunk, az összes neves főgonosznak célja van, legyen szó filmről vagy könyvről. Tudjuk, hogy Palpatine (Star Wars) megalomán filozófiája szerint a Galaxis túl nagy a demokráciához, az egyetlen létező út a diktatúra, ami középpontjába természetesen saját magát képzeli el. Anakin csatlakozik hozzá, mert töke tele van a jedikkel, és elvakítja a Padmé iránt érzett szerelme. 

Másik példa: Szauronnak, ugyan a filmekből nem derül ki, hosszú története van az istenekkel és a tündékkel, ezért bosszúképpen elhatározza, hogy megrontja és elpusztítja az istenek teremtményeit. Jockey-t és Berényi Mikit(...) egyaránt az üzleti érdekek és a pénz hajtja, mindent alávetnek a célnak, ezért morálisan lejjebb helyezkednek el, mint Bobby és András. Példáként fel lehetne hozni még Indiana Jones összes ellenfelét, akiket kivétel nélkül a tudományos kíváncsiság hajt.

Na de mi motiválja Voldemortot? Nagyon egyszerű: semmi. Az írónő ugyan megírta a Sötét Nagyúr háttértörténetét, de óriási kihagyott ziccerként abból nem derül ki semmi. Tom Denem már akkor egy gonosz kis pöcs, amikor Dumbledore először találkozik vele az árvaházban, és innentől kezdve semmilyen szintű változás nem történik a karakterében. Pedig olyan szépen be lehetett volna mutatni, ahogy a lelki és testi traumák miatt egyre jobban magába fordul, vagy ahogy megízleli a hatalmat, ami végül megrészegíti... De nem. Voldemort gonoszságának egyetlen oka van: az, hogy szerelmi bájital hatása alatt fogant.

Ő tehát az eredendő rossz, az ok nélküli lázadás, ami viszont nem létezik a valóságban. Nincs olyan, hogy valaki egy segg, mert egy seggnek született. A Sötét Nagyúr viszont ilyen. Ez teljesen jó egy tündérmesébe, de egy világirodalmi klasszikusnál legalábbis megkérdőjelezhető. Ez a baj Voldemorttal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése