A kávé langyos volt. Kedvetlenül kortyolt bele, ami feltűnt a pultos lánynak is.
- Hagyja, adok egy másik csészével –mondta, és mielőtt Robert ellenkezhetett volna, már ott gőzölgött előtte a friss kávé.
- Köszönöm. Nem kellett volna.
- Az már az ötödik csészéje volt –biccentett a lány, és halványan elmosolyodott. –A nem hivatalos szabályzat szerint úgyis járt volna magának egy ingyen. Ez amolyan vasárnapi dolog.
Robert belekortyolt a pohárba, és elégedetten bólintott. A kávé kiváló volt.
- Maga nem túl szószátyár típus, igaz? –kérdezte a lány, és választ sem várva folytatta. –Akik a pulthoz ülnek, általában beszélgetni szeretnek. Vagyis inkább csak beszélni. Tudja, a szokásos: szerelmi bánat, mindenfajta betegségek, munkahely… és persze szerelmi bánat.
- Az utóbbit kétszer mondta –jegyezte a férfi szórakozottan.
A lány szemmel láthatóan készen állt a válasszal.
- Mert kétszer olyan fontos. Akár mondhattam volna többször is, tízből hétszer emiatt ülnek le ide.
Robert kortyolt egyet a kávéba. A forró ital végigmarta a torkát, de nem törődött vele. Körbepillantott: alig lézengtek páran a büfében, úgyhogy arra nem számított, hogy egyhamar szabadulni fog a lánytól. Megkérhette volna, hogy hagyja békén, de… valahogy a magányra sem vágyott.
- Tízből hét? És mi van a határral? Ez a büfé esik a legközelebb hozzá.
A lány felrakott egy újabb adag kávét főni, miközben válaszolt.
- Ó persze. A kamionosok gyakran járnak erre, de ők vagy az egyik asztalhoz ülnek, vagy el vannak foglalva az evéssel. És ha mégsem, akkor egy dologról panaszkodnak: a munkáról. Lassan jobban ismerem Detroit forgalmát, ahol életemben nem jártam még, mint a saját városomét.
Robert megeresztett egy udvarias mosolyt, és az órájára pillantott. Közeledett az éjfél. Ideje lenne hazaindulnia. Nem ma fogja megtenni.
Felállt a bárszékből, és egy tízdollárost tett a pultra.
- Hagyja a visszajárót –mondta. A lány elmosolyodott, és biccentett.
A parkolóban jutott csak eszébe, hogy elfelejtette megkérdezni a lány nevét. Nem mintha számított volna, gondolta, beszállt a kocsijába, és beindította a motort. A kihajtónál egy pillanatra elgondolkodott: jobbra a határ fényei derengtek halványan, míg balra a város volt, és ott az otthona. Újabb nap, ugyanaz a probléma. Egy darabig viaskodott magával, majd balra indexelt. Onnan már hazavitte az út.
