Az a jó ebben a blogban, hogy a kutya sem nézi. Már nem is emlékszem, mikor indítottam, de azt tudom, hogy eredetileg a novelláimat akartam ide kirakosgatni. Csak azok elmaradoztak, ahogy apadt a kedvem az íráshoz. Sikertelenség vagy lustaság, teljesen mindegy, a lényeg, hogy más területeken kezdtem próbálkozni.
Ebből lett a másik blogom. Persze lehet mondani, hogy ez is írás, csak más a válfaja (humor), de valahogy mégsem tudok rá komolyan tekinteni. Először is az egész egy koppintás, csak a debreceni viszonyokra levetítve. Amolyan szürke zóna ez: valahol eredeti, de mégsem ez igazi. Na mindegy. Ha valaki olvassa ezt, akkor az csakis a blogon át juthatott ide, ez esetben üdvözlöm, és íme, ez van a humorbombák és -gyutacsok mögött. Az ember a függöny mögött, ugye. Nem is fejteném jobban ki ezt az analógiát, nem érdemes.
