The Broughtbury Castle

The Broughtbury Castle in Weston-upon-Trimarch, as you could read on Wikipedia, or in the Encyclopedia Britannica, was built in 1748 by Lord Broughtbury and served as the family manor of the Broughtbury family for two centuries. At the death of the last offspring, Jeremy, who fell in 1945, the castle became a state property and was used as a hospital up until 1987, when it was closed down due to its poor condition. The official story ends here.

However, if you take the time and effort and go to Weston-upon-Trimarch (not to be confused with Weston-upon-Mersey), the plot (so to say) thickens. The first person you want to talk to is the Mayor, only because he (being a modern rational man) will talk to you at great length about the insanely complicated process of classifying the building as “available community building”, which is necessarily to use it as a school, asylum or (God save us!) museum. But he won’t talk about (refuses to talk about) the most interesting thing about it: for that information, you’ll need somebody else.

Better Call Saul 1x01-02 kritika

(Előszó: Ez a kritika a Sorozatjunkie felkérésére készült, azonban egyszer csak kiderült, hogy más már írt egyet, így erre már nem volt szükség. Első két részes spoilerek!)

Breaking Bad-rajongóként, meg úgy általában olyanként, aki él-hal a minőségi tévésorozatokért, úgy vártam a Better Call Saul-t, mint a Messiást. Vince Gilligan produktuma kétségkívül sorozattörténelmet írt, végérvényesen kiemelte a széles tömegek számára is a tévézést a mostoha kistestvér szerepéből, sőt, sokan már a hanyatló Hollywood ellenpontjaként látják a médiumot. Hogy ez így van-e, arról napestig lehetne vitatkozni, most inkább beszéljünk arról, hogy mennyire Breaking Bad a Better Call Saul, és milyen érzés (illetve érdemes-e) az eredeti ismeretében nézni a spinoffot. Röviden: igen.

Ami elsőre is szembeötlő, hogy a Better Call Saul hajszálpontosan ugyanazokat a külső jegyeket hozza, mint a Breaking Bad. Legyen szó rögtön a nyitásról (a Breaking Badre jellemzőek voltak a különleges cold open-ek, főleg az olyanok, amikor valamit a szemünk előtt állítottak elő ritmusos vágások kíséretében), ahol ezúttal nem metanfetamint láthatunk készülni, hanem kakaóscsigát, vagy a sárgás szűrőről, esetleg a klasszikus, széles beállításokról és gyönyörű fényképezésről. Mind-mind olyan, mintha véget sem ért volna a Breaking Bad, hanem egy flashback évaddal folytatódna. Hogy ez jó-e? Nos, véleményem szerint igen. Ugyan Walter White kalandja lezárult, Vince Gilligan úgy döntött, van még elmesélnivaló ebben a világban, méghozzá Saul Goodman története. Az, hogy csak itt-ott tér el a kezdeti formulától lehet nézőcsalogató eszköz és a „franchise” fontos része is, de az mindenképpen igaz, hogy jól működik.