Ezúttal nem volt semmi probléma, bár a mellkasában elhelyezett létfenntartó modul bal középső részében nem szűnt meg a halk, de nyugtalanító kattogás. Elhatározta, hogy ezúttal már belefoglalja a jelentésbe ezt is. Állapotjelentést és esetleges szervizkérelmet a többi jelentési kötelezettségtől eltérően nem írásban, hanem műholdas videotelefonos kapcsolat útján kellett tenni minden műszak kezdetén, amennyiben ez szükséges volt.
AR-2427 mozgásra bírta magát. Csak ekkor jutott eszébe a jobb lába. Valami tönkre mehetett benne, mert gyakorlatilag nem működött. Ennél közelebbit azonban nem tudott, mert bár szervizrobot volt, a típusa nem volt képes az önszerelésre. Meg tudta javítani az állomás minden ketyeréjét és számítógépét, magán azonban nem segíthetett: az az elméletben kéthavonta cserélődő szakember feladata volt.
Sántikálva indult el a központi terminál felé. A billentyűzeten külön gomb volt a Központ tárcsázására, de az körülbelül másfél éve beragadt, amikor AR-2427 (először és utoljára) megpróbálta beolajozni magát. Azóta parancssort használt a hívásra.
A vonal kicsöngött, és a robot olyasmit érzett, amit az emberek gyomorgörcsnek neveznek. Közel tíz éve tárcsázta napról napra ezt a számot, és eddig mindig felvette Janett, de legbelül tudta, hogy eljön majd a nap, amikor senki nem fogadja majd a hívását. Paradox érzés kerítette hatalmába: mindig megkönnyebbült, amikor meglátta a képernyőn Janett arcát, de tudta, hogy minden nap, amikor válaszol neki a nő, egyre közelebb kerül az a pillanat, amikor hiába hívogatja a Központot.
Nyolc másodperc telt el mielőtt a fehérzaj képpé állt össze. AR-2427, ha ember lett volna, valószínűleg barátjának nevezte volna Janett-et, ezt a harmincas évei közepén járó koordinátort. Janett hat éve került a Központba, azóta tartotta a kapcsolatot a kutatóállomással és annak egyfőnyi személyzetével, AR-2427-tel.
Ideiglenesen egyfőnyi személyzettel, javította ki gyorsan magát a robot.
- Üdvözlöm, 2427-es egység. Hogy van ma?
- Köszönöm, rendben. Ugyanakkor továbbra is sürgős olajozásra lenne szükségem, illetve a zavaró kattogást tapasztaltam valahol az egyensúlyi modul környékén. Ezek fényében kérem, hogy sürgesség meg a szerelő küldését.
- Nincs megelégedve Jeff Probosky munkájával? -kérdezte a nő egy másodpercnyi hezitálás nélkül.
A robot ellenőrizte a tevékenységnaplót.
- Jeff Andrew Probosky 1125 földi egységgel ezelőtt elhagyta az állomást, még mielőtt a váltása megérkezett volna. Az több mint három év - tette hozzá óvatosan. Azt már nem mondta, hogy Jeff felhatalmazás nélkül hagyta ott a helyet, miután három hónapig hiába várta a váltást.
- Értettem, 2427. Az új munkaerő még ma útnak indul, várható érkezés négy nap múlva, március 9-én. Kérjük, készítse elő a leszállópályát. Még valami?
- Semmi.
A vonal megszakadt, 2427 pedig elindult a terem másik végébe. A leszállópálya egy elkerített, fedett hangár volt a komplexum keleti sarkában, ami gyakorlatilag semmi előkészítést nem igényelt. Ugyan ki kellett takarítani minden egyes érkező és távozó gép után, de a robot már megtette ezt akkor, amikor Jeff három éve dühösen bepattant a repülőjébe és elindult északnak. Azóta 2427 minden negyedik napon kérte, hogy megküldjék a váltást, és mindig ugyanazt a választ kapta.
- Az új munkaerő még ma útnak indul, várható érkezés négy nap múlva. Kérjük, készítse elő a leszállópályát.
Senki sem érkezett.
Ellenőrizte a hangár állapotát a terem túlfelén lévő monitoron, majd kinézett az ablakon. A központi terem pont a hangár felett helyezkedett el, kiváló rálátás nyílt a kifutóra. Minden a legnagyobb rendben volt.
Elgondolkodott egy pillanatra, hogy mitévő legyen. Az állomáson viszonylag ritkán volt olyan, hogy ne legyen valami tennivaló, ha mégis ilyen helyzet állt elő, két dologgal foglalta le magát: internetezett és régi filmeket nézett. Előbbire azonban már egy ideje nem volt lehetősége: az internetelérés két éve szakadozni kezdett, majd végleg megszűnt, és azóta 2427 nem kapott semmilyen hírt a külvilágtól.
A robot nem tudta, hogy áll a háború, de az, hogy a Központ ugyanúgy bejelentkezett, némileg megnyugtatta. Amíg a Központ áll, nagy baj nem lehet.
Nem mintha az ő gondja lett volna olyan dolgok iránt érdeklődni, mint a háború vagy a régi filmek. Egyik sem volt része a programjának. Egyszer Jeff azt mondta, azért is van szükség a rendszeres emberi karbantartásra, mert időről időre ismeretlen okok miatt oda nem illő szubrutinok alakulhatnak ki a robotok programjában. Olyan sorok, amiknek semmi értelme, senki nem írta meg őket, mégis alapvető részei lesznek a programnak. 2427 kétkedéssel fogadta ezt, mert Jeff akkor este nagyon sok whiskey-t ivott meg, míg ki nem dőlt a hármas reaktor ajtaja előtt, de azóta egyre gyakrabban jutottak eszébe a férfi szavai.
- Üdv, Jeff vagyok -ezek voltak az első szavai 2427-hez.
-Gyere velem vagy itt pusztulsz - ezek pedig az utolsók. A robotban mégis annak az októberi estének a szavai maradtak meg.
Kint süvített a szél és kavargott a hó, miközben 2427 azon tanakodott, mitévő legyen. A logikus döntés az lett volna, hogy készenléti állapotba állítja magát, ami kevésbé terheli a rendszereit, ő azonban nem szerette ezt a megoldást. Egyre nehezebben kelt a készenléti állapotból és tudta, hogy előbb-utóbb végül képtelen lesz talpra állni. Eljön az a pillanat, amikor már nem képes tovább csinálni monoton, kilátástalan munkát egyedül, amikor a fogaskerekek végül leállnak, mert senki nem olajozta őket már évek óta. Ha választhatott, hogy inkább valamelyik belső modulja mondja fel a szolgálatot, vagy örökre belefagyjon a semmittevésbe, az előbbi választotta volna.
A katalógusból a Terminátor 2 című filmre esett a választása és két órával később legnyűgözve állt fel a tévé elől. Szeretett volna ő lenni a Terminátor. A Terminátor céltudatos, határozott robot volt, aki egy jó ügyért harcolt, míg 2427 úgy érezte, nem ér semmit. Néha elgondolkozott, hogy vajon mi értelme a kutatóállomásnak, milyen adatokat gyűjthet, amik annyira fontosak a Központnak, és ha tényleg lényeges, amit csinál, akkor miért vár hiába már negyedik éve a karbantartóra, aki rendbe tenné, hogy folytathassa a munkáját.
Talán mindez nem számít, jutott olyankor a következtetésre. Talán mindenki elfeledkezett róla, elfelejtették a hideget és a fagyot, a nagy szeleket és a sápadt napsütést. Ezek ellenére azonban tudta, hogy ő maga nem állhat le: folytatnia kell, ha végül bele is pusztul.
Ez egy robot feladata, ha nem ő a Terminátor.
Az pedig nem lehet mindenki. Terminátorból pedig nagyon kevés van. Ő biztosan nem az.
A központi vezérlőhöz bicegett. A képernyőn sárga hibaüzenet értesítette arról, hogy valahol a kettes folyosón meghibásodott az illesztés. 2427 előkotort egy doboz gyorsfémet a közeli szerszámos dobozból és ügyetlen lépesekkel a kettes folyosó felé indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése