Így jártam anyátokkal: hogyan írjunk a célközönségnek

Azt hiszem, nem kell bemutatnom a címben említett sorozatot: a 2005-ben indult széria immáron a 8. évadot tapossa, és jó 4-5 éve meghódította hazánkat is. Ma már legalább annyira közhelynek számít, mint mondjuk 10 éve a Jóbarátok. Nemrég elgondolkoztam rajta, hogy egész pontosan minek is köszönhető az az elképesztő népszerűség, aminek a sorozat örvend, és bár nem vagyok egy Szirmai Gergely, megpróbálkozom rávilágítani az okokra.

Jobban mondva az okra, ugyanis egyetlen egy, alapvetően döntő fontosságú érvet találtam a sorozat kultstátuszba emelésére, és ez a karakterterek jelleme. A készítők mesteri szintre járatták azt az aranyszabályt, hogy ismerd a közönséged. Ők ismerték, és sebészi pontossággal írták le az annyira fontos 18-49 korosztályt, mindössze 5 karakter felhasználásával. A Marshall-Lily-Ted-Barney-Robin ötösfogat gyakorlatilag lefedi a fent említett korosztály 99%-át, és ennek megfelelően olyan élethelyzetekbe csöppennek, amik láttán ez a hatalmas szám csak bólogat, hogy igen, nekem is volt ilyen. Máris személyessé vált az élmény. De lássuk sorban a szereplőket!

Ted

Kezdeném a főszereplővel, akit érdekes módon a legtöbben... hát, ha nem is utálnak, de nem kedvelnek. Ted nem más, mint a mélyen (nagyon mélyen...) mindenkiben ott lapuló örök romantikus: aki hisz a szerelemben első látásra, aki az Igazit, a nagy Őt keresi, aki az első randi után már az esküvőt és a születendő gyermekek nevét tervezgeti. Ugyan Ted a sorozatban férfi, a karaktere nem az, inkább mondanám univerzálisnak. Sosem viselkedik alfahímnek, vagy irányítónak megfelelően, amit elvárnák egy klasszikus férfiábrázolástól, gyakran az események sodrában találja magát, és alapvető romantikussága és az önkép problémája miatt olyan tulajdonságokat vonultat fel, ami egyaránt igaz férfira és nőre.

Ted tehát maga a romantikusság, de ami igazán emberközelivé teszi, az nem az, amikor ráismerünk magunkra a párkapcsolati csetlés-botlásaiban, hanem a narráció. Ted ugyanis a jövőben meséli a történeteit a gyerekeinek. A narráció tehát önmagában hordozza a happy endet: akármennyi baromságot csinál, akárhogy elszúrja a dolgokat, mi tudjuk, hiszen láttuk, hogy a végén úgyis megtalálja az igazit, és boldog él majd a családjával. Ez pedig az, amiben titkon mindannyian reménykedünk (igen, még én is), hogy a végén minden jóra fordul, és amellett kötünk ki, akivel a legboldogabbak lehetünk. Ted tehát egy nagyon tudatalatti szinte, de reményt ad mindenkinek.

Ami még érdekes a karakterében, hogy egyensúlyi pályán helyezkedik el Barney és Marshall, azaz a felelőtlen tinikor és a felelős felnőttkor között. Ezekre majd kitérek a két szereplő elemzésében, ezért itt most csak arra akarok rámutatni, hogy Ted egyszerre hordozza magában a két végletet. Sokszor meggondolatlanul, gyerekesen viselkedik, az érzelmeire, vagy egyenesen a farkára hallgat, de alapvetően próbálja kikövezni magának az utat, a jövőre gondolva cselekedni. Ezért Ted az egyik leginkább valósszerű karakter, akivel a néző azonosulhat (a másik Robin, lásd lentebb).

Marshall és Lily

Ahogy fentebb írtam, a legkisebb Erikssen-fiú maga a megtestesült Felelősség a sorozatban. Fontos, hogy abban a pillanatban ismerjük meg, ami az egyik legfontosabb felelősségvállalásnak minősül egy ember életében: megkéri a barátnője kezét. Nos, ezzel lehet vitatkozni (néhányan fognak is...), de a házasság igenis nagy lépés egy kapcsolatban, és bár gyakorlati szerepe nincs, fejben igenis komoly változást jelent. És ezt a lépést teszi meg Marshall, jelezvén, hogy kilépett abból a gyerekkorból, amiben Ted fél lábbal még benne van, és a kis közösség "apjává" válik.

Ennek megfelelően Lily lesz az anya, és ez nagyon jól ki van játszva a sorozatban: többször előfordul, hogy Ted (a "gyerek") Lily segítségét kéri párkapcsolati ügyekben, vagy hogy a lány avatkozik bele Ted kapcsolataiba, mert úgy látja, hogy csak ő képes megoldani a problémákat (mikor például elintézi Ted és Robin szakítását).

Tudjuk Marshall-ról, hogy Lily az első barátnője, azaz gyakorlatilag elsőre sikerült megütni a Jackpotot. Sokan szeretnék ezt, de nagyon keveseknek adatik meg. Az ő kapcsolatuk lesz a "minta" a tökéletes párhoz, hiszen sosem veszekszenek, mindig a másik a legfontosabb, és nem nőnek a másik fejére. Gyakorlatilag amíg Ted és a jobb-rosszabb kapcsolatai azok, amik egy átlagos embernek jutnak, addig a Marshall-Lily pár az, amit viszont mindenki szeretne. Ez a későbbiekben sem változik, sőt, a gyerekvállalással még hangsúlyosabb lesz. Az ő karaktereiken át az írók megszólítják azokat, akik egy hosszú, komoly párkapcsolatban élnek, fiatal házasok, első gyerekes szülők. Amíg a húszas éveket taposó nézők Teddel, Robinnal vagy Barneyval azonosulnak, addig ők Marshall és Lily élethelyzeteit élik meg sajátjukként. 

Barney

De mi van azokkal, akik nem akarnak olyan mézesmázosak lenni, mint a fenti pár? Nos, erre találták ki Barney-t és Robint. Barney nem más, mint minden tinifiú álma, a Végső Csajozógép, akivé mindannyian válni akartunk (vagy akarunk) az életünk egy bizonyos pontján. Fontos, hogy Barney csak a férfi nemet szólítja meg, de azt tökéletesen, és úgy viszi át a serdülőkori vágyakat a felnőtt létbe, hogy azok továbbra is életképesek maradnak.

Barney személyisége két részből tevődik össze: az egyik a tinikori álmok, ahogy egy tizenéves fiú elképzeli magát felnőttként: éjjel-nappal csajozik, ráadásul sikeresen; állandóan öltönyben jár; imádja a Star Wars-ot; jól fizető állása van, amit gyakorlatilag nulla munkával ér el; szabadidejében lasertag-ezik és arról ír könyvet, hogyan fekteti le a csajokat. A másik összetevő pedig a tinikori személyiség: a következményekre fittyet hányva cselekszik; nem enged be senkit a privát szférájába (ennek legjobb bizonyítéka a lakása, ahová első pár évadban senki be sem teheti a lábát, illetve a csajok, akiket hazavisz, csak addig maradhatnak ott, amíg meg nem dugta őket); imádja a Star Wars-ot és a bűvésztrükköket; állandó tesózás (bro) stb.

Ezzel a karakterrajzzal tökéletes alternatívát kínál azoknak a pasiknak, akik számára Ted túl romantikus, Marshall pedig túl komoly és papucs. A legtöbben Barney-val szeretnének azonosulni, miközben tudják magukról, hogy Tedek és Marshall-ok. Csakhogy a nagy igazság az, hogy Barney a felnőtt életben nem életképes, és a sorozat erre kifejezetten rá is játszik. Nem hiszem, hogy belemagyarázás lenne azt állítani, hogy Ted bénázása helyett a legfontosabb szál Barney felnőtté válása, hiszen az nincs "előre lejátszva", nem tudjuk, végül hol fog kikötni. És igenis felnő, a 8x10-11-12 tobzódott a kis szimbolikus tettekben, amik megmutatták, hogy készen áll hátra hagyni ezt az álomképet, és igazi férfivé válni, amilyen Marshall.

Robin

A végére hagytam Robint, mert az elméletem szerint ő az, ami a férfiaknak Barney, de mivel sajnos a nő lélek működéséról nagyon keveset tudok (még kevesebbet, mint amit egy átlagos pasi), elképzelhető, hogy hülyeséget írok. Az én szememben Robin a feminista értékek képviselője, azaz egy alapvető női példakép, aki alternatívát kínál azoknak, akik szerint Lily csak egy háziasszony. Robin független, az érzelmeit elrejti, karrierista, és remekül boldogul a férfiak uralta médiában. Nem famme fatale, de a kezében tartja az irányítást, és a kapcsolataiban sem az alárendelt helyzetben van, már amikor hajlandó belemenni egy alapvetően függőségi állapotot jelentő kapcsolatba.

Robin ugyanakkor sokkal tarthatóbb állapot, mint Barney, és sokkal életképesebb is. Azonban végül ő is rádöbben, hogy szép dolog a függetlenség, de nem minden áron.

Ezzel végére is értem az öt karakter elemzésének. A leírtak alapján tehát tartom az álláspontomat, hogy a Így jártam anyátokkal az egyik legkiválóbban megírt sorozat, ami a karaktereket illeti, és ennek köszönheti a sikerét: jelentkezzen az, aki az epizódokat nézve egyszer sem sóhajtott fel, hogy igen, ismerős, ez velem is így volt.