Tegnap, mikor egy kis interblogárius iszogatás ürügyén megérkeztem はるこ rezidenciájára, ő azzal fogadott, hogy Tanja megint alkotott. Régebbi olvasók (vannak egyáltalán ilyenek...?) emlékezhetnek, hogy egyszer már kinyílt a zsebemben a bicska a kishölgy blogja kapcsán, de akkor csak egy egyszerű "szembemegyek a konvenciókkal, mert ettől leszek különleges"-féle hipszternek neveztem, most viszont bebizonyította, hogy egy beszűkült nézőpontú wannabe.
Nem szoktam ilyen durva szavakat használni, ezért elnézést is kérek, de nem vonom vissza egyiket sem, sőt: a cikk és a kommentek olvasása közben az jutott eszembe, hogy akiknek ennyi eszük van, hogy tudnak reggel úgy felkelni, hogy nem törik ki a nyakukat, mikor kimásznak az ágyból. És elnézést, de aki szerint a szexuális vonzódás a nevelésen múlik, vagy hogy a homoszexualitás betegség, azoktól ez is nagy teljesítménynek számít.
Nem akarok sokat beszélni a témáról, mert hasonlóan értelmetlen szájtépésnek tartom, mint a rasszizmus kérdését, de pár mondatban mindenképpen szeretnék reflektálni az olvasottakra. Kezdjük ott, hogy vajon van-e bármilyen szerepe a géneknek a szexualitásban és a nem-fizikai tulajdonságokban. Hát nem is tudom, de hogy a picsába ne lenne? Ez pont ugyan az, mint hogy valaki imádja mondjuk a sört, másnak meg egyszerűen nem ízlik; van, aki az elektronikus zenéért rajong, másnak Deák Bill Gyula az isten. Ezt hívják ízlésnek, és ugyan különböző behatások formálják, alapvetően a szépérzék belénk van kódolva.
Aztán hogy a saját nemhez vonzódás divat lenne: nos, is-is. Alá kell írnom, hogy igenis vannak attention whore-ok, akik csak azért smárolnak a saját nemükkel, hogy felhívják magukra a figyelmet, vagy mert yolo. De az igazság az, hogy akkora hiba lenne az ő viselkedésük alapján a melegeket megítélni, mint Jimmy Fia Krisztián után a magyar tehetségkutatást. Aztán ha azt mondjuk, hogy divat, akkor számításba kell venni, hogy ez egy nagyon régóta húzódó hobbi, és gyakorlatilag mindig megjelent, ha a liberálisabb erkölcsök kerültek előtérbe (azaz tedd, amit akarsz, éld az életed). Hellászban ismerték, Rómában ismerték stb. Nincs új a nap alatt.
Mi maradt ki... betegség? Komolyan? Erre nem is kívánok reagálni. Még külön tetszett, hogy egy srác megjegyezte burkoltan, hogy ő smároló csajokra szívesen kiveri, csak ugye bombanők legyenek, de ugyanez pasiban hányingerkeltő. Eh... Szóval a valóságban elég ritka ez a playboynyuszi smárol playboynyuszival felállás, és akkor is inkább az attention whore-ságról szól az egész. Szintén kedvenc érv volt, hogy "természetellenes". Ez igaz. Akárcsak a fogamzásgátlás, vagy az, hogy nem visz el ötből négy gyereket a torokgyík. Ezekkel bezzeg senkinek semmi baja. Az meg, hogy mit hova tesznek az azonos nemű párok... az már az ő dolguk nem? A szexnek az volt a célja, hogy fenntartsa a populációt, de ez az elsődleges funkció már sokadlagos lett (hál' Istennek, hiszen két nap alatt kinőnénk a Földet). Ma talán az elsődleges az örömszerzés és az örömadás, az pedig nem nemhez, hanem szerelemhez van kötve.
Félreértés ne essék: én nem vagyok meleg. Nem is szeretnék az lenni, főleg pont a Tanja-félék miatt, akik zsigerből undorodnak a "másoktól". Alapvetően konzervatív embernek tartom magam, és igenis a fejemet fogom a transzneműek láttán, de úgy gondolom, a homoszexualitás nem olyan újkeletű vagy botrányos dolog, amit még ne lehetett volna feldolgozni. Most még hozzátenném, hogy nekem sok meleg barátom van... de sajnos nem ez a helyzet :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése