Lusta vagyok utánakeresni, de higgyétek el, ha mondom, nemrég Tuza írt a témában bejegyzést. Akkor nagy haragra gerjedtem, mert már régóta terveztem egy írást a kérdéskörről, erre ő megelőz. Grrr... De most már talán elég idő eltelt, hogy leírjam a saját véleményem az öngyilkosságról.
Először is szeretnék rámutatni, hogy mi a legnagyobb probléma az öngyilkossággal: a véglegesség. Ez az egyetlen dolog az életben, amit ha sikerrel hajtasz végre, 100%-ig biztos lehetsz benne, hogy azt kapod, amit kértél. Már ha nem hiszel olyan baromságokban, mint égi vadászmezők, menny, esetleg pokol. Levetkőzve ezeket a civilizációs tévhiteket belepillanthatsz a halál arcába, és ha még mindig nem ijeszt meg, amit látsz, akkor a kezedben van a döntés.
Viszont a halál félelmetes dolog, mert pont a legalapvetőbb fogalmat teszi semmissé, a létezést. Ugyan egyesek vitatkoznának velem, hogy túlvilág, és fény az alagút végén, és újjászületés, de szilárdan hiszem, hogy mivel az elmúlás a természet része, a természetre pedig nyugodtan alkalmazhatjuk az Occam borotvája elvet, ezért szembe kell néznünk a ténnyel, hogy nincs utána semmi. Csak az üresség, a nemlétezés. Hogy az milyen? Pont olyan, mint a mély, álomtalan alvás, ami nem végződik ébredéssel. Soha. Amíg világ a világ, aludni fogsz, de mivel az alvásról csak az ébredés útján értesülsz, nem tudsz majd róla. Gyerünk, képzeld el. Számomra ez a legijesztőbb gondolat, ami valaha megfordult a fejemben.
Az alvásban pedig nincs öröm vagy bánat. Sokan azért választják az öngyilkosságot, mert meg akarnak szabadulni a nehézségektől, amit viszont gyakran nem látnak át, hogy ezzel a boldog pillanatoktól is elvágják magukat. Szép gondolat, hogy nem kell többet aggódnom a szerelem vagy a munka miatt, de ez az is jelenti, hogy megfosztom magam az együttlét boldogságától, vagy az apró sikerélményektől, amikkel elkerülhetetlenül szembesülünk, akármit is csináljunk.
És mégsem mondom, hogy az öngyilkosság halva született ötlet (heh), mert nem ilyen egyszerű a helyzet. A leggyakoribb érv, hogy azok, akik saját kezükkel vetnek véget az életüknek, feladják annak a lehetőségét, hogy boldogak legyenek, úgymond kilépnek a játékból. Nem emlékszem pontosan, hogy szólt Tuza hasonlata, de pókeres volt, és nagyon jól szemléltette a problémát: szar lapjaim vannak, de nem tudhatom, hogy mit rejt a pakli. Lehet, hogy az utolsó lappal jön fel valami, amivel nyerek. Lehet, hogy nem. Azonban ha bedobom, akkor mindenképpen vesztek.
De. És ez nagy de. Mi van, ha én vagyok a világ legrosszabb pókerjátékosa? Ha lezavartam ezer partit, és olyan bénán játszom, hogy esélyem sincs nyerni. Bízhatok a vak szerencsében, hogy ez megváltozik? Remélhetem, hogy csak úgy a semmiből jó játékos leszek? A génjeimben van a kudarc, tehát nem. Ez esetben mindenkinek úgy a legjobb, ha nem rontom tovább a játékukat, hanem felállok, és otthagyom az asztalt. Másik hasonlattal élve: van ez a számítógépem, ami eleinte remekül működött, de ahogy egyre idősebb lett, egyre lassabb és használhatatlanabb lett, míg egyszer csak rájövök, hogy semmit sem tudok már vele kezdeni. Ugyan próbálkozom, de végül kidobom a számítógépet. Még akkor is, ha nem vehetek újat.
Faramuci dolog, nem? Folytatod tovább, ha tudod, hogy sosem lehetsz boldog? Sosem érheted el a célodat? Vagy újra felállsz és ragyogó szemekkel reménykedsz valami megváltásban? Megint csak egy infós példa: ha rosszul van összerakva a gép, akkor bármilyen csodát csinálhatsz, sosem fogod tudni rendesen használni. Persze, kicseréled az elemeket. De egy ember tulajdonságait ki tudod cserélni? Aligha. Szarból meg nem lehet várat építeni.
Ej, mennyi kérdés, és milyen kevés a válasz. Sötét gondolatok ezek, de kikerülhetetlenek. Mindenesetre, ha érdekel valakit az én álláspontom, azt mondom: egy életünk van. Egy lehetőség. Ezt butaság eldobni magunktól. Mindig a boldogságra kell törekedni, élvezni az életet, élvezni mindent, amíg tart. Nem azt keresni, mi a rossz, mi hátráltat, miért nem akarom ezt vagy azt csinálni, hanem miért igen. Persze ezek szerint az elvek szerint nagyon nehéz élni, nem mondom, hogy nekem megy.
But I'm trying, ringo. I'm trying really hard.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése