Játékbemutató: Red Dead Redemption

John Marston egy magasan fekvő szikla kiszögelléséről figyelte, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai narancssárga fénybe vonják a végtelenbe nyúló prérit. A vidéken végigkígyózó földúton egy postakocsi verte fel a port, láthatóan a kocsis szeretett volna még sötétedés előtt beérni a két mérföldre fekvő Armadillo városkájába. Messzebb, a kaktuszok és száraz cserjék között három lovas vágtázott egy szarvas után, egyikük puskavégre kapta az állatot, de elhibázta a lövést. A durranás messzire visszhangzott a völgyben. John Marston komótos mozdulattal leemelte hátáról a vadászpuskát, majd megfordított a lovát és visszaindult a McFairlane birtokra. Üdv a Red Dead Redemption világában.

Mi, fiúk gyakorlatilag három foglalkozásra készültünk egész gyerekkorunkban, de nagy részünknek nem adatott meg, hogy autóversenyző, Han Solo vagy vadnyugati cowboy lehessünk, de míg előbbi kettőből bőven el vagyunk látva a konzolokon, addig Vadnyugat szimulátorokból csak a kissé ambivalens emlékeket felidéző Gun az egyetlen épkézláb példa. Legalábbis volt, egészen 2010-ig, amikor a Rockstar gondolt egyet, és összerakta minden idők egyik legjobb játékát.

Nagy szavak, de ezeknek maximálisan megfelel a PC-sek egyik legnagyobb szívfájdalma, lévén a RDR csak PS3-ra és Xbox 360-ra jelent meg. Olyan sok minden helyet kapott a játékban, hogy kicsit zavarban is vagyok, hol kezdjem. A legegyszerűbb talán a technikai részletekkel indítani.

A RDR eszméletlenül néz ki, ez nem is vitás. A hegyekben rohanó patakok vagy a messzire elterülő vidék látványa a Skyrimet idézi, míg a városok és a karakterek kidolgozása azon is túlmutat. Itt-ott természetesen szembe jön pár elnagyolt textúra, de ez inkább a konzolok határoltsága miatt van, sem mint hanyagságból. Külön érdemes kiemelni a lovak ábrázolását, hiszen a játékidő nagy részét lovaglással fogjuk tölteni. Szerencsére a derék hátasok hihetetlen életszerűen mozognak, gyakorlatilag külön meg lehet számolni az izmokat, amik vágta során tökéletes összhangban működnek egymással. Hangok tekintetében is ott van a legjobbak között, remekül működik a tér érzékeltetése, elég csak a bevezetőben említett visszhangzó puskalövésre gondolni, de érdemes kiemelni a Morricone-motívumokkal teleszőtt zenét is.

A történet szerint John Marston a PS2-es Red Dead Revolver eseményei után indul bosszúhadjáratra Blackwater államban és Mexikóban, ami elsőre nem hangzik túl izgalmasan, de nyugodjunk meg, ez később sem fog sokat változni. Ugyan akadnak érdekesebb elemek és karakterek, a RDR nem csavaros történettel akarja eladni magát. Ugyanakkor John Marston karaktere végletekig kidolgozott és mélyített, így a sztori végére igenis involválva leszünk a történetben, ez pedig az írók mellett Marston szinkronhangjának, Rob Wiethoff-nak és az ő markáns, reszelős hangjának köszönhető. Aki nem játszott volna a Red Dead Revolverrel, ami azért nem lenne meglepetés, annak sem kell búsulnia, hiszen a RDR igazából elég lazán kötődik az elődhöz, annál sokkal mélyebbre nyúl és végtelen realizmussal mutatja be a kort és a világot.

Na de mit is lehet csinálni egyáltalán a játékban? Nos, mivel egy open-world Rockstar játékről van szó, röviden összefoglalva mindent, amire a kor és a világ lehetőséget ad. Ezek pedig beleértve de nem kizárólag (nagy levegőt vesz): lovaglás a prérin, lovaglás igazi vadnyugati városokban, vadászat a több mint harmincféle vadállat egyikére, majd a zsákmány eladása, gyógyfűgyűjtögetés, pisztolypárbaj a főutcán, banditák kipucolása a rejtekhelyükről, fejvadászkodás (ahol mi döntünk, hogy kevesebb pénzért csak lelőjük a gazfickót, vagy gúzsba kötjük, és visszavisszük a sheriffnek), pókerezés, kockapókerezés, blackjackezés, lópatkó dobálás, lovas verseny, postakocsi kirablása vagy megvédése, ivás, még több ivás, lovak betörése, csordahajtás a folyóhoz kincskeresés, vonatvédés gépágyúval és így tovább. Minden itt van, amit összeegyeztethető a Vadnyugat világával. Ezt pedig természetesen nyakon öntötte a Rockstar a csak a saját játékaikra jellemző hangulattal és szabadsággal.

Ennek megfelelően a játékmechanika szinte egy-az-egyben a legutóbbi GTA-nak feleltethető meg: itt is kezdőbetűk jelölik a térképen a küldetéseket, amiket szabad sorrendben, akár egymást váltogatva hajthatunk végre. Stranger's missions néven kapunk mellékküldetéseket és challengek teljesítésével olhatunk fel különböző ruhákat Marston ruhatárába, amik mind-mind különböző bónuszokkal járnak. Ezek a challengek szerencsére érdekesek és változatosak, például lőjük le három ember fejéről a kalapot vagy vonaton utazva kapjunk puskavégre öt madarat. A challengek gyakorlatilag kiváltják a ma már kötelezőnek számító gyűjtögetős tartalmat, így a RDR-ből szerencsére kimaradt a szokásos és sajnos dögunalmas "gyűjts össze 150 falevelet/aranypengőt/patkánysaslikot"-féle időhúzás. Bár a challengek között találni ilyet is, olyan kis százalékról beszélünk, hogy egyáltalán nem válik zavaróvá.

Érdemes még megemlíteni a minijátékokat, mert eszméletlenül el lettek találva: előfordult velem, hogy pár órán át csak pókereztem az egyik ivóban, miközben odakint eleredt, majd elállt az eső. Hasonlóan időrabló a blackjack és a kockapóker (pontosabban Liar's Dice), amik ilyen körítéssel önálló játékként is megállnák a helyüket.

A harcrendszer a GTA IV-ben látottak tovább finomított verziója, ennek megfelelően itt is fedezék mögé bújhatunk (és kell is bújnunk) a tűzharcok során. A játék sokkal jobban és életszerűbben kezeli a fedezékeket, ha például egy alacsony dobozt sikerült kifognunk, akkor megvan az esély arra, hogy az ellenség eltalálja valamelyik kilógó testrészünket, már ha nem adja meg magát hamarabb a doboz, és esik darabokra (szerencsére ez ugyanúgy igaz rájuk is). Fegyverek tekintetében a kornak megfelelő gyilokszerszámok állnak rendelkezésünkre, a szokásos pisztoly-puska-soti hármas mellett kapunk távcsöves puskát, kést és dinamitrudat is, utóbbi remek móka minden korosztálynak. Természetesen nem maradhatott ki a játékból a lasszó sem, amivel lovakat foghatunk be betörés céljából, vagy banditákat kötözhetünk meg, hogy a sheriffhez visszalovagolva velük egy maréknyi dollár üsse a markunkat. Aztán mehetünk a következő törvényen kívülit levadászni pár dollárral többért.

Próbáltam hibát találni a RDR-ben, de nem sikerült. A Rockstar már sokadjára tett le tökéletes produktumot az asztalra, úgy tűnik, nem képesek hibázni. Mindenkinek csak ajánlani tudom a RDR világát, ami azonnal magába szippant, és nem is enged el hamar.