Új rovatot indítok teljesen önkényuralmilag a blogon, ami tagjai (már ha lesz még, de ugye ez lenne egy rovat lényege) egyelőre a cikkek alá kerülnek, de ha sikerül hármat összehozni belőle, talán külön sávot kap itt oldalt ni. A rovat címe Tízkedvenc lesz, és nomen est omen módon tízes pontokba szedek... dolgokat, amiket szeretek és tíz pontba szedhetők. Ennek megfelelően például nem lesz Tízkedvenc Black Mirror-epizódos írásom, mivel összesen hat részes a sorozat. Na, ugorjunk neki.
Először is szeretném elmondani, mennyire büszke vagyok arra, hogy össze tudok rakni egy ilyen listát, mert ez azt jelenti, hogy elolvastam már minimum tíz könyvet, másodszor viszont kicsit elszomorító, hogy ez lassan teljesítmény. Még egyetemi szinten is. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy én hihhhetetlen olvasott vagyok, rengeteg klasszikus közelébe sem szagoltam még, így sok minden (sajnos) lemaradt a listáról. Na de félre a búval és negatív gondolatokkal, jöjjön a lista!
... Mindjárt. De előtte pár szót az alapelvekről: A listára csak olyan regény került fel, ami nem csak, hogy irodalmi értékkel rendelkezik, de bármikor újra is olvasnám. Előbbi kitétel miatt nem került be Dan Brown könyve, a Megtévesztés foka, ami akármennyire is izgalmas és lebilincselő regény, csak egy akcióponyva, míg a Trónok harca Tűz és Jég Dala akármennyire élvezetes és alapos, tökéletes korrajz és csavaros történet, nincs az az isten, hogy még egyszer átrágjam magam ezen a cirka nyolcezer oldalon. Egyszer talán, de perpillanat el sem tudom képzelni. Most már jöhet a 10. helyezett... Pontosabban az a) alany, mivel nem szeretném sorba rendezni a legjobb tízet, inkább betűvel jelölöm őket. Spoilerezni nem fogok, hátha valaki kedvet kap az olvasáshoz.
a) George Orwell: 1984 (Nineteen Eighty-Four)
A sci-fi és a disztópia nagy rajongója vagyok, ez egyértelműen kiderül a lista első feléből, így megkerülhetetlen Orwell ma is (és mindig is) aktuális regénye. Az 1984 világa a szovjetunió árnyában íródott (Orwell ekkortájt csalódott nagyot a gyakorlati kommunizmusban), de butaság lenne azt hinni, hogy csak arra vonatkozik: a regényben megjelenő elnyomás az egész emberiség mindenkori félelme, függetlenül bármilyen politikától. Orwell leírta azt a világot, ahol tökéletesen működik a múlt törlése és átírása, ezzel pedig a diktatúra állandósítása.
b) Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban (The Man in the High Casle)
Az előző sorába illeszkedik PKD egyik regénye, Az ember a Fellegvárban. Az alapvetése roppant egyszerű: a második világháborút a Szövetségesek helyett a Harmadik Birodalom nyerte, így a világ nem szovjet amerikai helyett német és japán félre bomlott. Ebben a világban próbálnak a kisemberek érvényesülni, miközben leheletnyi finomsággal megjelenik egy párhuzamos dimenzió. Nagy kár, hogy PKD nem tudott elkészülni a folytatással, mert tökéletes alapozással szolgál a regény egy nagyobb ívű történetnek.
c) Stanisław Lem: Solaris
d) Stanisław Lem: Az Úr hangja (Głos pana/His Master's Voice)
A Solaris az, amit a legtöbben ismernek Lemtől, míg Az Úr hangja az író legnehezebben fogyasztható és talán a leggrandiózusabb műve. Az Úr hangja Lem sok más művéhez hasonlóan részletesen merül el a tudomány és a filozófia világában, és úgy mesél el egy történetet, hogy közben ezer másikról rántja le a leplet, csak egy pillanatra megmutatva azokat. A regény története szerint az amerikaiak találtak az űrben valamit, ami talán üzenet egy idegen civilizációtól, talán csak véletlen neutrínósugárzás, de mindenesetre összetoboroznak egy csapat tudóst, hogy derítsék ki az igazságot. Hosszú tudományos futamok váltogatják a kutatás folyamatát és a tudósok háttértörténeteit, a regény közel ötszáz oldalon, lassan hömpölyög a bizonytalan befejezés felé, és az út során megtanítja, hogy az életben nincs Nagy Leleplezés
e) Gabriel García Márquez: Száz év magány (Cien años de soledad/One Hundred Years of Solitude)
A mágikus realizmus egyik legjelentősebb műve Macondo és a Buendía-család története. Nehéz lenne megmondani, miért szeretem annyira ezt a regényt, de van egyfajta varázsa, amit nem lehet konkrétan megnevezni. Kissé nehezen követhető a latin hagyományoknak megfelelően ismétlődő nevek miatt, de ha sikerül, csodálatos minta bontakozik ki a történetben.
f) Kazuo Ishiguro: Napok romjai (The Remains of the Day)
Az egyik első regény volt, amit az egyetemre érve el kellett olvasnom, és egészen az utolsó oldalig nem tudtam átérezni a könyv nagyságát. A Napok romjai egy amolyan útikönyv az angol vidékhez és az angolsághoz cuzamme, ahogy Stevens, az öregedő inas utasításra kivesz egy szabadnapot hogy meglátogassa egy régi barátját. Az út során felidéz régi történeteket és így megismerjük az életét, ami az utolsó oldal váratlan emocionális fordulatával válik igazi torokszorító tragédiává.
Az egyik első regény volt, amit az egyetemre érve el kellett olvasnom, és egészen az utolsó oldalig nem tudtam átérezni a könyv nagyságát. A Napok romjai egy amolyan útikönyv az angol vidékhez és az angolsághoz cuzamme, ahogy Stevens, az öregedő inas utasításra kivesz egy szabadnapot hogy meglátogassa egy régi barátját. Az út során felidéz régi történeteket és így megismerjük az életét, ami az utolsó oldal váratlan emocionális fordulatával válik igazi torokszorító tragédiává.
g) Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Le Petit Prince/The Little Prince)
És ha már torokszorítás: Nagyon érdekes, hogy A kis herceg mint gyerekkönyv él a magyarok (világ?) köztudatában, miközben az egyik legtragikusabb történet amit valaha olvastam, kiemelten gondolok itt a regény lezárására, a Kis herceg hazajutására. Ez az a regény, amit gyerekként olvasva szórakoztatónak tartottam, majd felnőtt(ebb) fejjel újra elővéve vágott mellbe, hogy mennyire másról szól, mint aminek elsőre tűnik. A klasszikus részek, mint a kalap vagy a rózsa nem véletlenül részei a kultúránknak.
És ha már torokszorítás: Nagyon érdekes, hogy A kis herceg mint gyerekkönyv él a magyarok (világ?) köztudatában, miközben az egyik legtragikusabb történet amit valaha olvastam, kiemelten gondolok itt a regény lezárására, a Kis herceg hazajutására. Ez az a regény, amit gyerekként olvasva szórakoztatónak tartottam, majd felnőtt(ebb) fejjel újra elővéve vágott mellbe, hogy mennyire másról szól, mint aminek elsőre tűnik. A klasszikus részek, mint a kalap vagy a rózsa nem véletlenül részei a kultúránknak.
h) Homérosz: Odüsszeia (Odyssey/Ὀδύσσεια)
Az Odüsszeia egy hosszú mese sajátos felépítéssel és a görög mitológia legjobbjaival, így nem is volt kérdés, hogy felkerül a listára. Nem hiszem, hogy be kell mutatni a történetet, ezért csak kiemelném, hogy mekkora durvaság lehetett ennek a lefordítása, konkrétan emberfeletti munkának tartom. Ha rászokik az ember a nyelvezetére, nagyon kellemes olvasmány.
Az Odüsszeia egy hosszú mese sajátos felépítéssel és a görög mitológia legjobbjaival, így nem is volt kérdés, hogy felkerül a listára. Nem hiszem, hogy be kell mutatni a történetet, ezért csak kiemelném, hogy mekkora durvaság lehetett ennek a lefordítása, konkrétan emberfeletti munkának tartom. Ha rászokik az ember a nyelvezetére, nagyon kellemes olvasmány.
i) Madách Imre: Az ember tragédiája
A magyar irodalom első időutazós története? Ebben nem vagyok biztos (sőt, tuti nem az), de Az ember tragédiája kb. 100 évvel előzte meg a korát, ha sci-fi szemmel nézzük. De akkor is remek olvasmány, ha nem: folyamatában mutatja be az emberiség újra és újra megtörténő morális bukását, mégis pozitív kicsengéssel zárul. A nyelvezete szerintem nem fárasztó, de kifejezetten színpadon mutatja meg a szépségét.
A magyar irodalom első időutazós története? Ebben nem vagyok biztos (sőt, tuti nem az), de Az ember tragédiája kb. 100 évvel előzte meg a korát, ha sci-fi szemmel nézzük. De akkor is remek olvasmány, ha nem: folyamatában mutatja be az emberiség újra és újra megtörténő morális bukását, mégis pozitív kicsengéssel zárul. A nyelvezete szerintem nem fárasztó, de kifejezetten színpadon mutatja meg a szépségét.
j) Douglas Adams: Dirk Gently Holisztikus Nyomozóirodája (Dirk Gently's Holistic Detective Agency)
És a végére hagytam a jolly jokert, az abszolút kedvencet, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani bárkinek kortól, nemtől, olvasási kultúrától vagy vallási hovatartozástól függetlenül, és amit bármikor, bárhol képes vagyok újraolvasni. Douglas Adams legismertebb műve a szintén zseniális, ötrészes Galaxis-trilógia, mégsem azt választottam, mert számomra a Dirk Gently sokkal komplexebb, közelibb élményt nyújt. Dirk Gently egy sajátos filozófiával nyomozó detektív (minden mindennel összefügg), és ugyan ő a címszereplő, nem kifejezetten nevezhető főszereplőnek is. A történet több szálon fut, többek között egy idős professzor, egy ló a konyhában és egy elektromos szerzetes is ott van a nézőpont-karakterek között, a legdurvább azonban az, hogy a kezdetben egymástól fényévekre lévő fejezetek a végére egy nagy egésszé állnak össze és úgy adnak egy kerek történetet, hogy az ember azonnal el akarja olvasni újra, ezúttal a megoldás ismeretében. Minden olvasáskor valami újat nyújt, és ezért ez az abszolút kedvencem a Tízkedvencből.
És a végére hagytam a jolly jokert, az abszolút kedvencet, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani bárkinek kortól, nemtől, olvasási kultúrától vagy vallási hovatartozástól függetlenül, és amit bármikor, bárhol képes vagyok újraolvasni. Douglas Adams legismertebb műve a szintén zseniális, ötrészes Galaxis-trilógia, mégsem azt választottam, mert számomra a Dirk Gently sokkal komplexebb, közelibb élményt nyújt. Dirk Gently egy sajátos filozófiával nyomozó detektív (minden mindennel összefügg), és ugyan ő a címszereplő, nem kifejezetten nevezhető főszereplőnek is. A történet több szálon fut, többek között egy idős professzor, egy ló a konyhában és egy elektromos szerzetes is ott van a nézőpont-karakterek között, a legdurvább azonban az, hogy a kezdetben egymástól fényévekre lévő fejezetek a végére egy nagy egésszé állnak össze és úgy adnak egy kerek történetet, hogy az ember azonnal el akarja olvasni újra, ezúttal a megoldás ismeretében. Minden olvasáskor valami újat nyújt, és ezért ez az abszolút kedvencem a Tízkedvencből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése