Hermod és Annje

Előzmény: Bonnie

Annje Palo úgy érezte, lekaparja az arcát, ha még egy felháborodott telefont kell fogadnia a tegnap estével kapcsolatban. Már túl volt nyolc nagykövetségi híváson és maga a Fellegvár igazgatója is kérdőre vonta a… történtekkel kapcsolatban, de Annje egyre csak ugyanazt a mondatot tudta hajtogatni, amit valamikor hajnali ötkor, rögtön Jeremy hívása után firkantott le egy cetlire, és ami most már a könyökén jött ki.

- Elnézést kérünk az okozott kellemetlenségekért. Ugyan még nem beszéltem vele azóta, de minden bizonnyal nagyon sajnálja az incidenst… incidenseket, és nemsokára személyesen keresi meg magukat. Addig is kérem fogadják el ajándék gyümölcskosarunkat.

A másik fél válaszképpen továbbra is felháborodásnak adott hangot, aztán biztosította Annje-t, hogy nem hagyják annyiban, és lecsapta a kagylót. Ötödszörre már korántsem volt olyan mókás, mint elsőre, és őszintén szólva elsőre sem volt az.

Annje türelmetlen pillantást vetett a másik telefonra, amit kizárólag belső kommunikációra használnak. Még reggel adta ki utasításban a portásnak, hogy azonnal értesítsék, ha a főnöke, a Fellegvár legfrissebb botrányhőse megérkezik, de egyelőre nem kapott semmilyen hívást, pedig lassan már dél is elmúlt. Már abba is belefájdult a feje, hogy ha belegondolt, mekkora rakás szart kell megint ellapátolnia egy idióta miatt, aki annál gyorsabban dönti magában a feleseket, minél nagyobb számot lát az ’alkoholtartalom’ rubrikában.

Elhatározta, hogy megérdemel egy cigit. Jó két hete nem gyújtott rá, de most úgy érezte, nem tudja végigcsinálni a napot egy szál Mjölden nélkül.

Hermod, a fellegvári bulvárlapok kedvence pedig pont ezt a pillanatot választotta, hogy bedübörögjön az ajtón. Szálfa termetét ezúttal vastag pulóverbe burkolta, fejére kapucnit húzott, és még egy napszemüvegről is gondoskodott, amiről nehéz volt eldönteni, hogy őt rejti el a kíváncsi szemek elől, vagy a másnaposságot hivatott tompítani.

- Reggelt Annje milyen szép napunk van mondjon le ma mindent kapcsolja Bonnie-t az irodámba köszönöm –motyogta el egyetlen alkohol- és dohányszagú levegővétellel és beviharzott az egyik ajtón anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna a személyi asszisztensére. 

Az ajtó dübörögve csapódott be mögötte, csak hogy egy pillanattal később újra kinyíljon és ugyanolyan lendülettel jelenjen meg Hermod.

- Ez nem az irodám ez a raktár elnézést kéne egy takarító oda –motyogta, és ezúttal sikerült a megfelelő ajtót választani. Annje felállt és egy pár lépéssel az isten irodájában termett. Hermod magzatpozícióban feküdt az egyik hatalmas kanapén.

- Dazsbogot is?

- Főleg Dazsbogot. Nincs erőm ahhoz a nonszenszhez amit ő gazdasági megállapodásnak hív. Egyezzenek meg a kormányok, kiszálltam.

- Uram, valamit kezdeni kéne a tegnapi…

- Közlemény, tudod a menetét.

Annje úgy gondolta, ezúttal nem lesz elég egy szánom-bánom nyilatkozta, főleg ha Dazsbogot is sikerül megbántani az utolsó pillanatban lemondott tárgyalással, de úgy döntött, nem avatkozik közbe. Hermod a feje köré halmozott párnák közül fájdalmasan ráhunyorgott.

- Kapcsold Bonnie-t, most azonnal. És hozass egy sajtburgert vagy pizzát, vagy valamit, a lényeg hogy zsíros legyen és egészségtelen.

Annje meghajolt és elhagyta az irodát. Nem örült, hogy Hermod ennyire sürgősen akar beszélni Bonnie-val: jó még nem származott abból, ha feltárcsázta azt a... félistent, rossz viszont annál több. Az asztala mellett tátongó nyolc emelet mély lyukra pillantott, amit még mindig nem sikerült befoltoztatni, és nagyot sóhajtva tárcsázott.