Prés Sándor 1939. augusztus 15-én született a Kőszeg és Szombathely között félúton található Lukácsházán. Prés Aladár, a helyi szabó hatodik gyerekeként látta meg a napvilágot, a nyolc Prés-gyerek közül azonban csak három, Sándor és a két bátyja, András és Kálmán érték meg a felnőttkort. Prés apja 1942-ben hadifogságba esett a háborúban, amiből 1949-ben szabadulhatott, és bár erre közvetlen bizonyíték nincs, valószínűsíthető, hogy ebből az élményből meríthetett Prés Sándor a Hazahívó kürt című 1978-as regényéhez.
Prés az általános- és középiskolát Szombathelyen végezte kiváló eredménnyel, itt érte a forradalom is, amiben azonban tevőlegesen nem vett részt. Prés életében nem játszott nagy szerepet az '56-os forradalom, a témában mindössze egyetlen verse, a Részeg forradalmár ismert, azonban ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Budai Renátát. Prés a középiskola befejezése után az ekkor csak jogi karral rendelkező Pécsi Egyetemen tanult tovább 1957-től 1962-ig, tanulmányait azonban nem fejezte be. Ekkor fordult figyelme a könyvtárosi pálya felé, és jelent meg első verseskötete, az Esti versek.
Bár sokszor kommunista írónak állítják be, Prés mindig távol maradt a politikától. Versei azért jelenhettek meg a kemény cenzúra idején is, mert a társadalom helyett az egyént és a megfoghatatlan érzelmeket rakta középpontba, teljesen ignorálva a hatalmat és a politikát. Prés erős hangulatleírásai már itt megtalálhatóak, elég csak egy pillantást vetni a Koszos üveg vagy a Beton című versekre. Prés egyedi módon úgy írta meg az elnyomottság fájdalmát, hogy az távol maradt a hatalmi harcoktól.
Miután otthagyta az egyetemet, Prés a szombathelyi könyvtárban kapott állást, ahol a munkatársainak köszönhetően volt lehetősége ideje nagy részét az írásnak szentelni. Figyelme ekkortájt fordult az epika felé, bár továbbra is a verseket részesítette előnyben. 1969-ig dolgozott a könyvtárban, ezalatt két verseskötete, a Még egy szó és a Színes rakétákról álmodom jelent meg, illetve két legfontosabb novellája, a Szecső öt élete és a Szögre akasztott ember.
Ezután a szombathelyi levéltárba kerül, ahol megismerkedik Kovács Dénessel, akivel örök barátságot kötnek. Kovács hatására művészete elvontabb de ezzel együtt kifejezőbb lesz, a következő kötete szakít az addigi hangnemmel, és sokkal bátrabb verseket tartalmaz. Az irodalmárok között késhegyig menő vita szokott kialakulni, hogy melyik a legjobb Prés-vers, de abban mindannyian egyetértenek, hogy az 1977-ben megjelent Hét perc a Pokolban verseskötetében található. Prés itt már nagy figyelmet fordít a technikai fejlődésre is, tudatosan kerülnek a hétköznapivá vált fogyasztói termékek a verseibe (erre kitűnő példa a Nyugtalan éj című versben megjelenő tévé).
1978-ban megjelenik a Hazahívó kürt, majd három évre rá a Sámlira rakott világ, amik végül az utolsó munkái lettek: megromló lelki állapota miatt többet nem érzett örömet az írásban, folyamatos önértékelési zavarokkal küzdött, majd feleségével is eltávolodtak egymástól (ebben közre játszhatott, hogy a párt elkerülte a gyermekáldás). Prés végül 1981. szeptember 16-án, szombathelyi házában önkezével vetett véget életének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése