Egy
Ahave egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, ahogy a hajó beleremegett a robbanásba.
- Hogy állunk?
- Kitartunk. A pajzsok 75%-on.
Az nem rossz, gondolta Ahave, de csak egy biccentéssel jelzett. A Diadal talán az egyik legmasszívabb hajó volt a harmadik flottában, egyedül egy elsőosztályú romboló tudott volna kárt okozni benne. És ami azt illeti, éppen eggyel harcolt.
A terv az volt, hogy mikrougrásokkal átvágnak a Keleti Kvadráns egyik jelentéktelen karján. A felületesen feltérképezett terep messze kívül esett a hadi- és kereskedelmi utaktól, ezért ideális volt egy megkerülő manőverre, hogy aztán a Mélység nyolcadik flottájának a hátába érve a fősereggel harapófogóba zárják őket és súlyos csapást mérjenek az ellenségre.
Arra senki nem számított, hogy egy kósza rombolóba botlanak itt az isten háta mögött.
Ahave nem tétovázott, azonnal kiadta a tűzparancsot. Nem kockáztathatta, hogy a hajó hírt vigyen róluk, és bár az összecsapás kimenetele kétséges volt, meg kellett kockáztatnia.
- Uram, a romboló menekülőre fogta.
- Minden energiát a fegyverekre. Lőjjék ki, mielőtt ugrani tudna.
A főgépész habozva nézett fel a monitorok fölé magasodó Ahave-ra.
- Leereszkedik a bolygó atmoszférájának felső rétegeibe. Uram, ez egy hármas típusú planéta...
Ahave összeszorította az állkapcsát. A kód azt jelentette, hogy a bolygó gazdag flórával és faunával rendelkezett, így a bolygóközi jog kiemelt védelmét élvezte. Ha most kilövi az ellenséget, akkor a lezuhanó romboló bolygóméretű katasztrófát okoz a planétán, ha viszont vár, a hajó felhasználva a gravitációs gyorsulást parittyaként lő ki a világűrbe, és örökre eltűnik a szemük elől, hogy hírt vigyen a titkos hadmozdulatról.
Zseniális terv, gondolta magában a kapitány, és gondolatban fejet hajtott az ellenséges parancsnok előtt. Választhat a hadibíróság és a vereség között.
Csak egy pillanatig tétovázott.
- Túl régóta vívom ezt a háborút. Lőjjék ki.
- Uram... –próbált ellenkezni a főgépész.
- Ez parancs –tette hozzá szárazon.
A Diadal beleremegett, ahogy az ionágyúk eldördültek. Pár pillanattal később a Mélység rombolója kettétört, a gravitáció pedig a bolygó felé kezdte húzni a roncsokat. Pár perc maradt a becsapódásig.
- Haladjunk tovább, amint lehet –mondta halkan a kapitány. Adamra gondolt, hogy mit szól majd hozzá. Nem fog örülni, az biztos. Adam soha semminek nem örült.
- Igenis, uram.
